Szeretném, ha az emberek egy kicsit pozitívabban állnának a világhoz és egymáshoz. Szeretném megmutatni, hogy lehet úgy is nézni a dolgokat, hogy a pohár félig mindig teli, és nem pedig félig üres. Mindig, minden élethelyzetben meg lehet találni a pozitív dolgokat.

Nagyon sokszor tapasztalom azt, hogy az emberek apró dolgokon is sokáig tudnak rágódni, leragadnak egy-egy apró problémánál, amivel lehet, hogy nem is kellene foglalkozni, vagy viszonylag könnyedén meg lehetne oldani, csak kicsit más szemszögből kellene vizsgálni az adott szituációt.

Szeretnék átadni egy sokkal pozitívabb életszemléletet. Ne úgy álljunk hozzá a céljainkhoz, hogy miért nem lehet megcsinálni valamit, mik az akadályok! Fogadjuk el a problémákat, azzal az elhatározással kezdjünk neki a dolognak, hogy azt véghez akarjuk vinni, és az útközben felbukkanó akadályokat le fogjuk tudni győzni!

Hogy miért, és miért pont most álltam neki ennek  az oldalnak?

Másfél éves koromban izomsorvadással diagnosztizáltak, akkor a dokik körülbelül 18 évet jósoltak nekem. Most 2019 november vége van, és több mint egy hónapja betöltöttem a negyvenhármat. Azt kölyökkorom óta tudom és tapasztalom, hogy az állapotom folyamatosan romlik, javulás nem, vagy csak nagyon nehezen érhető el.

A 2018-as és a 2019-es év mélypontot hozott az életembe, ugyanis olyan szinten leromlott már az állapotom, annyira legyengültem, hogy például ha hanyatt feküdtem a karomat nem tudtam behajlítani, vagy az egérről a kezemet a laptopra átemelni is nehezemre esett. Nem mondanám, hogy padlóra kerültem, inkább elfogadtam, hogy ez van. Az agyam viszont maximális fordulatszámon működött, és nem akartam hagyni, nem akartam elengedni ezt az egészet. Próbáltam keresni valami megoldást a helyzetre. 

Most a vegánok és a vegetáriánusok ne figyeljenek ide! 🙂

Azt már régebben észrevettem magamon, hogy ha napokig nem ettem húst, vagy kevesebb fehérjét vittem be a szervezetembe, akkor az átlagosnál is gyengébbnek éreztem magam. Mivel a gyomrom kapacitása viszonylag kicsi, egyszerűen nem bírok sokat enni, így valami újat kellett kitalálnom. Egy kicsit viccesen hangzik, de a testépítőknél már bevált táplálékkiegészítőkhöz fordultam. Természetesen utánaolvastam a témának és végeztem kutatásokat, hogy mik azok, amik segíthetnek nekem.

Kikértem Dóci barátom tanácsát is a témában, mivel ő is jár edzeni jó másfél éve és látványos eredményeket ért el ez alatt az idő alatt. Egyik alkalommal, amikor itt volt nálam, és hozta magával a shaket, amit szokott fogyasztani, öntött egy kicsit egy pohárba, hogy kóstoljam meg. Baromi finom volt, triplacsokis, mintha kakaót inna az ember. Akkor körülbelül egy decit ittam belőle, ez este volt, és délben ettem utoljára, de ezzel a korttyal elteltem és elvette az éhségérzetemet is. Ráadásul még energiát is adott.

Másnap beszéltünk Dócival telefonon. Elmondtam neki hogy nagyon ízlik a shake és tök jól éreztem magam utána. Kértem tőle a porokból (magas fehérjetartalmú tömegnövelő és színtiszta kreatin), hogy ki tudjam próbálni, mi történik, ha beépítem a napi étkezésembe. Nekiálltam kísérletezni magamon. A tömegnövelőből 30 grammot, a kreatinból 3 grammot kezdtem inni reggelire, négy deciliter tejjel. Ez körülbelül egy hónap elteltével annyit módosult, hogy a kreatin adagot megemeltem 5 grammra.

Magam is meglepődtem azon hogy néhány napon belül már érezhető javulást tapasztaltam.

Gyakorlatilag az egész testemben elkezdtem érezni egy jóleső, bizsergő érzést – ahogy a rég nem használt izmaimba visszatér az élet. Egy hét után ott tartottam, hogy már  fel bírtam emelni a kezemet az egérről a laptopra, hanyatt fekve be tudtam hajlítani a karomat. Minden tekintetben jobban éreztem magam. Egy hónap elteltével legalább olyan szinten voltam újra, mint egy évvel korábban. Az étvágyam is megnőtt, gyakorlatilag legalább kétszer annyit eszem, legalább háromszor annyit iszom, mint az elmúlt időszakokban.

Megosztottam a tapasztalataimat egy Facebook csoportban, ahol hozzám hasonló mozgássérült emberkék vannak, és nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam.  Sőt, páran meg is kerestek, hogy adhatnék nekik tanácsot, segíthetnék ötletekkel. Ezen felbuzdulva felkerestem kedvenc grafomán barátomat, hogy mit szólna hozzá, lenne-e kedve segíteni. Hatalmas nagy szerencsémre igent mondott, ezeket a sorokat is ő dolgozza át emészthető formába, hogy végül egy új bejegyzés szülessen belőle. Az ő tanácsára kerestem meg egy másik leányzót, aki elvállalta az oldal grafikai munkálatait.

Így állt össze ez a háromfős csapat, akikkel elkezdtünk dolgozni a honlapon. Végül elkészült az oldal, ami remélem, másoknak is tetszik, és sok embernek tudunk majd vele segíteni a hétköznapjaikban.